A Taraxacum kok-saghyz-t, a gumipitypangot – a személyi kultusz időszakának jellemző növényévé tette a politika. Ennél sokkal érdekesebb a története: „a gyermekláncfűhöz hasonló növény, tejnedve néhány % kaucsukot tartalmaz. Emiatt termesztését az 50-es évek elején hazánkban is felkarolták. Hamarosan kiderült, hogy nincs gyakorlati jelentősége.” – írja a Mezőgazdasági Lexikon. Miért is hozza ide a múltat kutató a történetet? A cegléd-abonyi határban is próbálkoztak a termesztésével – szerény eredménnyel. De ennél a gyapot sokkal kudarcosabb volt a környékünkön…
A M. Kir. Földművelésügyi Minisztériumban a II. világháború éveiben készült tervkötet 126. oldalán viszont ez olvasható: „A kok-saghys kaucsuk tartalmú növény, száraz anyagának 17 %-a tiszta kaucsuk … Minthogy 1 kh kok-saghys nyersgumi produkciója átlagosan 70 kg-ra tehető, évi nyersgumi szükségletünk megtermeléséhez 43 ezer kh vetésterületre volna szükségünk.” Ennek vetőmag és területi hátterét csak 5 év múlva vélték elérhetőnek.
Miniszteri biztost neveztek ki, felkutatták a legjobb termőhelyeket, vetőmag import után néztek, hogy előbbre hozzák a természetes gumi önellátást. Három év múlva azonban már a politika is megváltozott… Az időszak az ún. irányított gazdálkodás kora, s az ipari növények kötelező termesztését rendelik el. Az olajnövények – a kaucsuk mellett – különösen érdeklik a hadigazdálkodást.
*
Kellő ismeret nélkül próbálkoztak ipari növényeket termeszteni az ’50-es években. Magyarországon 1951. május 15-én jelent meg az a jogszabály, amely a mezőgazdaságról a 28. paragrafusában rendelkezett, mégpedig úgy, hogy „a tervidőszakban számos új, Magyarországon eddig nem termelt növény termelését kell kikísérletezni és meghonosítani. A paragrafus harmadik bekezdése szerint: „be kell vezetni a hamvas gumipitypang, a textilipari nyersanyagot biztosító kenáf, valamint az olaj és édesipari nyersanyagot jelentő földi mogyoró termelését.”
A történelem valóban hajlamos arra, hogy parodizálja önmagát, majd egy csavarral a paródiát is kicsúfolja. Itt van például a gumipitypang, amely a Rákosi-féle diktatúra idején a legkomikusabb növénnyé vált, azóta irodalmi alkotások, szatírák és paródiák születtek (Moldova: Gumikutya).
Úgy látszott, hogy a letűnt korszak egyik tragikomikus jelképe marad. De valami csak történik a világban! Világméretű klímaváltozás, egyre nagyobb nyersanyag igény, fogyatkozó kaucsukültetvények – és félelem a műanyagoktól. És lássanak csodát: a német tudomány és ipar felfedezte a közép-ázsiai gumipitypangot, amelynek tényleg nagy karriert jósolnak a 21. században. Persze, megint a pitypang szárából és a gyökeréből akarnak kaucsukot gyártani, de ha a német ipari fejlesztők neki látnak, akkor senkinek ne legyenek kétségei: fognak is belőle!
Az igazsághoz tartozik, hogy mint annyi mindennel, ezzel sem csak a szovjetek kísérleteztek: konkrétan a nácik próbálkoztak enyhíteni a kaucsukhiányt, az ültetvényeket pedig a koncentrációs táborok rabjai gondozták. A Münsteri Egyetem egyik kutatója, Dirk Prüfer már évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott: a pitypang tejnedvét gumikészítésre lehetne felhasználni. A növényből sajtolt enyvszerű folyadék ugyanis – a Dél-Amerikában őshonos gumifa nedvéhez, az úgynevezett latexhez hasonlóan – kiválóan alkalmas természetes kaucsuk előállítására. Az eljárást már három éve szabadalmaztatták Németországban, a próbagyártásra pedig létrehoztak egy konzorciumot.
A pitypangban komoly potenciál rejlik, mondta Joachim Schiemann professzor, a kutatást koordináló tartományi minisztérium képviselője. Belőle autógumit, óvszert, matracot és gumikesztyűt egyaránt lehet készíteni, vélik a szakértők, hozzátéve: itt az új bevételi forrás a mezőgazdaságnak, ha a világpiaci árak úgy alakulnak. Az illetékes német minisztérium már 2,5 millió euróval támogatta a kutatásokat. Úgy vélik, hogy három év múlva már megjelenhetnek az első pitypang-kaucsuk termékek.
Ha tehát akár Magyarországon is a repceültetvények mellett (vagy helyett?), a jövőben sárga pitypangmezők virítanak majd a földeken, senki ne csodálkozzon, hátha gumiipari nagyhatalom leszünk –személyi kultusz nélkül!
ESDÉ
