1.1 C
Cegléd
2025. február 13. csütörtök
spot_img

Fegyver alatt – Hidvégi Lajos könyve

A közelmúltban különösen érdekes könyvnek a bemutatója volt Cegléden, majd Albertirsán.  A két helyszín együtt, a régi ceglédi kultúremberek számára sejthette is az író személyét. Hidvégi (Hock) Lajosnak az ungvári magyar királyi 24-ik hadosztályban 1944-1945 töltött katonanaplóját a Tortoma (Babót) Kiadó jelentette meg a múlt évben.

A „Fegyver alatt” kötet szerzője kiváló pedagógus, közíró, helytörténész volt – talán még sokan emlékeznek is rá, a katonai szolgálata alatt naplót vezetett. És milyen jól tette. A II. világháborút megjárt honfitársaink közül, akinek eddig megismerhettük a visszaemlékezését, azok nagyon is puskaporszagúak voltak. Sára Sándor Pergőtűz c. tv-filmsorozata, majd ennek az 1. és a 2. erősen cenzúrázott kiadása szinte kizárólag a harci eseményeket idézték fel. A hatalom akkor annyira érzékenyen reagált, ha véletlenül a magyar alakulatok és a helyi lakosság között EMBERI kapcsolat alakult. Az 1. kiadásnak ez volt a fő szálkája. E sorok írója pontosan ismeri a részleteket is, mert mindkét kiadású könyvet birtokolja.

Hidvégi feleségével

Akit a hadkötelezettség szele megcsapott, annak mennie kellett, Hidvégi Lajosnak is. Budapesten született 1909. június 28-án, a Szent Imre Gimnáziumban érettségizett, Szegeden szerzett tanítói oklevelet 1929-ben. Móra Ferenccel Szeged-Kiskundorozsmán közvetlen kapcsolatba került, majd 1930-ban Albertibe került. Változott a világ, már akkor kezdett „a helyzet alakulni”, bevonultatták, s 1932. október 1-vel karpaszományos őrmester lett. Közben tanított, családot alapított, még a nevét is megváltoztatta – és többször kapott új behívót. 1936 nyarán újból behívták továbbképzésre, ekkor a tartalékos zászlós fokozatot kapta. 1939. szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot, és a katonai adminisztráció megint nem felejtette el a kispénzű pedagógust. Most már a 22-es nyíregyházi gyalogdandárhoz kellett bevonulnia és 1941. január 1-től tartalékos hadnaggyá léptették elő. Visszakerült még Albertiba, de 1944. február 6-tól, végérvényes, a frontra szóló behívót kapott.

Az alakulata Kárpátaljára és Galícia-Bukovinába települt, a szép kivitelű memoár 217. oldalán a szerkesztők felsorolták azokat a harci állomáshelyeket, ahol Hidvégi Lajos szolgált. A településnevek egy része legalább 3-szor, 4-szer változott a 20. században, ugyanis ott változó államalakulatok és sokféle nemzetiség élt együtt (magyar, ruszin, hucul, örmény, ukrán, lengyel és a gyalázatos Kamenyec-Podolszki-i  mészárlásokig zsidók). Sztoikus bölcs módjára készítette naponta Hidvégi hadnagy a feljegyzéseit. Tulajdonképpen el is mondható, hogy nagyobb harci érintkezéseket nem kellett megélnie, de amit tapasztalt, azokat az élményeit is inkább satírozta.

Markóczy János vezérőrnagy segédtisztje volt, a harci zaj csendjében nemcsak a tollat vette kézbe, hanem nyakába akasztotta a fényképezőképet és valódi doku képeket készített, ezek be is kerültek a könyvbe. Kényszerből ugyan olyan vidékeken fordult meg, ahová ma sem egyszerű eljutni, például pecázás a gyors folyású Besztercében, vagy a Fekete-Tisza völgye nem akármilyen élményt jelent még ma is az olvasónak. Érdekes lenne a képeket, de magát a naplót is, néprajzi szempontból feldolgozni. Ugyanis kincs, bár a kézzel írott kézirat már nem, csak a gépirat állt a szerkesztők rendelkezésére.

Nyilvánvaló, sem Hidvégiék dandárja, sem a magyar hadsereg nem tudta feltartóztatni a nagy emberi és technikai túlerőt. A Vörös Hadsereg kiszorította őket Kárpátaljáról, a hátrálásuk iránya csapatával a 217. oldalról megtudható. Még egy ideig részt vettek a hazai harcokban 1944. július 24-e után, de a Felvidék és Észak-Dunántúl már csak rövid ideig hagyta őket egy helyen. Ausztria érintésével tovább szorították őket. Bajorországban, társaival 1945. május 1-én amerikai fogságba estek, és még abban az évben, ő maga október 20-án haza térhetett.

Mi lehet bájos epizód az olvasónak? Amikor a békés természetű Hidvégi hadnagy lefényképezte egy nőnek öltözött orosz kémet, aki krumplit kapált. A másik nem fotó, megérkezése Albertibe. Erzsike nénit, a feleségét az igazgatói lakásba költöztették és a háború nyűgjétől megszabadult Hidvégi Lajos nehéz hátizsákját megtömve érkezett haza, minden személyes dolga megvolt, hiszen amerikai fogságban volt…

„Bírjátok ki! Az életetek még kell a jövőnek!” Ezzel a Vergilius mottóval kezdődik a kötet, elsősorban a Szerző az emberséget mutatta meg: így is lehetett volna: itt is, ott is a háborúban… Ahogy Alberti Hídvégi Lajos Tusculanuma volt, a háborús napokon is megteremtette ő maga körül azt a Kárpátalján. Például szolgált, lehet gyűlölet nélkül – ami ma sincs így, az új felelősök felelőtlenül köztünk élnek, amiért a recenzens okkal említi meg, hogy a kárpátaljai illetőségű Técsői Banda slágere aktuális: Baj nagy, nagy baj van… Meghallgatva bárki ezt jiddis mináhuli-t, ne feledjék: a II. után – sajnos jöhet a III. is…

ESDÉ

Orosz kém – asszonyosan
Feleségével és egy bajtársával (Hidvégi fotói)

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

DK jelölt

Újabb országgyűlési képviselőjelölt személyére derült fény az immár 14....

Édesanyját bántalmazta

A Nagykátai Járási Ügyészség vádat emelt egy férfi ellen,...

Szolnokra „igazoltak” a Lőrincz-fivérek

A magyar birkózósport legeredményesebb testvérpárja, Lőrincz Tamás és Lőrincz...

Főispán az alpolgármester választási ügyről

Az alpolgármester választás ügyében is nyilatkozott Dr. Tarnai Richárd...

Új igazgató az Örkényi úti iskolában

Új intézményvezető áll az Örkényi úti iskola élén: Rácz...