2020. július 4-én immáron negyedszer vehettünk részt az UltraTiszaTó kihíváson. A Tisza tavat oda-vissza kétszer megkerülve 126 km-t kellett legyőznünk, 6-an futva és 1 kerékpáros kísérővel, a Hódító Gyógyítók csapatával. Csodálatosan szép új kerékpárút és a hozzá tartozó híd átadásával teljessé vált a kör Poroszló és Tiszafüred között, így növekedett meg a távolság 111-ről 126 km-re.
Különlegessége volt a versenynek, hogy 3,5 hónap veszélyhelyzet távlatában elindult az első nagyobb rendezvény, melyet kisebb-nagyobb megszorításokkal, de engedélyeztek. Felülértékelődtek az emberi tényezők, az egymásra való odafigyelés. Egy ilyen futóverseny mindig az önmagunk legyőzéséről és a másik segítéséről szól. Legyen az egy „Hajrá! ”, egy vállveregetés, egy korty víz, vagy egy tabletta glükóz. Mennyire többet jelent ez a tényleges tettől: gyere, veled vagyunk, segítünk. S mennyire többet jelent ilyenkor egy köszönöm: erőt adtál, küzdünk tovább… Milyen élmény, amikor az együttfutás öröme éltet, amikor a felnőtt gyermekek szemében is meglátod a csillogást. Szinte megfogalmazhatatlan öröm, amikor a kezdő lépéseknél – talán – ott voltál, és unokahúgod ma a 65 km-en női 6. helyezett lesz. S ott vannak az 126 km-t egyéniben teljesítők. Megkínozva, kimerülten, verejtékesen esik be a célba, és mégis mosolyogva köszön, mert páciensem volt. Minden futásnál természetes, hogy elkápráztat a táj, megfog a környezet szépsége, ott van az izgalom, a teljesítés várakozása. Ilyen alkalmakkor az emberi értékekre, pozitív tulajdonságokra való odafigyelés,törődés, az adok-kapok törvénye még fokozottabban jelentkezik. A mindennapi életben elfutunk egymás mellett, de egy futóversenyen egymásért futunk!
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek és gratulálok a csapatnak:
Dr. Bálint Zoltán
