Pszichológusként gyakran keresnek meg az emberek párkapcsolati problémával. Ilyenkor több más szempont mellett az egyik fontos feladat kideríteni, hogy milyen kötődési stílussal kapcsolódnak egymáshoz a partnerek. Ebből kiindulva rávilágíthatunk arra, hogy ki, miért kommunikál és viselkedik úgy a másikkal, ami a konfliktust okozhatja. Bár nincs olyan párkapcsolat, ahol ne lennének kisebb-nagyobb viták, mégis azok a párok a legszerencsésebbek, akik az összezördüléseket könnyen kezelik és megoldják, egyik félben sem marad „tüske” vagy megbántás a nézeteltérés után.
Sajnos, manapság ezt a párok többsége nem mondhatja el magáról. Sokszor szakításra kerül sor és a problémát viszik tovább a következő párkapcsolatukba. Ha viszont együtt maradnak, mélyen megsértve érzik magukat, amit évekig magukban cipelnek, és ki ezért, vagy azért, de együtt marad a párjával. Sokszor kérdezik tőlem: „Ki illik hozzám?” „Ki a tökéletes partner a számomra?” „Miért volt olyan kedves velem a korábbi években, most meg nem?” „Miért nem vettem észre már az elején, hogy ő ilyen?”
Minden párkapcsolat úgy indul a legelején, hogy a szerelmi összefonódás szimbiotikus időszakában, mindkét fél a lehető legpozitívabb, legelfogadóbb énjét mutatja a másik felé. Úgy látjuk szerelmünket, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a legtökéletesebb a világon. Aztán átlagosan kb. a 2. év táján kialakul az a kötődési mód, ahogyan a pár tagjai gyerekkorukban az anyjukhoz/apjukhoz vagy gondozójukhoz kötődtek. Ezt hívjuk korai kötődésnek, ami annyira erős tud lenni, hogy szoros kapcsolatot mutat a felnőttkori kötődési jellegzetességgel.
Ha valaki gyerekként olyan családban nevelkedett, ahol a szülőktől megkapta a számára megfelelő figyelmet, törődést és szeretetet, akkor felnőttként biztonságos kötődéssel tud kapcsolódni partneréhez. Ez a biztonságos kötődés megnyilvánul az élete minden területén, sőt megmutatkozik a gyereknevelésében is. Partnerkapcsolatban például ez úgy ismerhető fel, hogyha fizikailag nincs jelen a partnere, akkor nem esik kétségbe, ha nem éri el telefonon, nem hívja fel századszor is, hanem arra gondol, hogy este majd megbeszélik. Nincs igénye arra, hogy minden pillanatban ott legyen mellette a másik és támogassa, hanem saját ügyeiben önállóan tud eljárni, autonóm, független módon tud megküzdeni a mindennapokkal. A biztonságos kötődésű ember egyensúlyt tud teremteni az „énidő” és az együtt töltött idő megnyugtató közelsége között.
A másik két típus a szorongó-ambivalens és a szorongó-elkerülő. Az ambivalens kötődésű emberek jellegzetesen olyan családokból jönnek, ahol gyerekként az egyik szülőt istenítették, és mindenféle tökéletes tulajdonságokkal felruházták, a másikat pedig nem szerették vagy megvetették. Ezt hívjuk „hasításnak” és ez a két élesen elkülönülő érzelmi minőség beépül a személyiségbe. Az ilyen típusú emberek gyakran élnek „se veled, se nélküled” kapcsolatokban, gyakran ordibálnak, követelőznek, sőt verekednek, majd egyik pillanatról a másikra édesen csüngnek partnerükön. Nagyon keresik a másik közelségét, de az nem elég nekik sosem. Gyakran viselkednek teátrálisan, túlzóan, hisztérikusan. Az előbbi tulajdonságok csak akkor határozzák meg az ambivalens személyiséget, ha az folyamatosan fennáll egy kapcsolatban.
A szorongó-elkerülő emberek nem szeretnek vitázni, kerülik az éles helyzeteket, hiába is szeretné párjuk megbeszélni velük a konfliktust. Ők azok, akik felállnak és elmennek egy szó nélkül. Gyakran hárítják az intimitást, nehezen teremtenek érzelmi közelséget, ami gyermekkori rossz érzelmi tapasztalataik következménye. Emiatt inkább a munkahelyen töltik legtöbb idejüket, vagy a barátaikkal. Éveken keresztül élhetnek így egymás mellett partnerükkel anélkül, hogy őszintén megbeszélnék és rendeznék problémáikat. Legtöbbször a nők lépnek ki emiatt a kapcsolatból, vagy válnak el.
A fent említett negatív kötődési stílusok azonban nem véglegesek, hanem szakember segítségével és útmutatásával megváltoztathatóak, ha a kliens elhatározza, hogy változni akar. Tehát elsősorban egy döntést kell hozni önmagában, hogy a jövőben sikeresebb érzelmi életet tudjon élni.
A következő cikkemben is párkapcsolati témákról olvashatnak.
Balogh Ágnes – Családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus (30/872-93-50)
