A térség települései ma már szorosan összefonódó közösséget alkotnak. Egy térség akkor erős, ha a települései nem elszigetelődnek, hanem egymást emelik. Körtvélyesi Attila, Nagykőrös polgármestere arról beszél, miért nincs fejlődés jószomszédság nélkül, és hogyan látja a térségi együttműködés jövőjét.
Hol kezdődik és hol ér véget egy város élete?
Ha valaki ma végigsétál a térség városain – Cegléden, Nagykőrösön vagy Kecskeméten –, könnyen észreveheti: az emberek élete nem áll meg a városhatár táblánál. Ügyet intéznek, munkába mennek, a hétvégi rendezvényeken ugyanazok az arcok bukkannak fel. A mindennapok régen eldöntötték azt, amit a politikának csak követnie kellene: mi egymás természetes szövetségesei vagyunk.
Mit jelent ma az együttműködés a nagykőrösi polgármester számára?
Sokszor beszélünk térségfejlesztésről, regionális együttműködésről, de a lényege valójában az, ha a szomszéd település jól működik, abból mi is nyerünk. És fordítva. Aki járt már bármelyikünk rendezvényén, az pontosan tudja: a térség közössége sokkal nagyobb, mint az egyes települések lakossága. Hozzánk is jönnek Nagykőrösre dolgozni, tanulni, kikapcsolódni a szélrózsa minden irányából. Mi nem külön-külön élünk. Mi együtt alkotunk egy közös életteret.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Advent van. Tavaly is sokan átjöttek Nagykőrösre az Adventi rendezvénysorozatunkra – persze idén is szeretettel várjuk őket is a nagykőrösiek mellett. Minden településnek van sok értéke, ami karnyújtásnyira van egymástól, és ezektől minden településen jobban érezheti magát a lakosság.
Éppen ezért veszélyes az elszigetelődés. Természetesen vannak helyzetek, ahol versenyzünk – pályázatokon, fejlesztési lehetőségeknél –, de vannak pillanatok, amikor együttműködésre vagyunk ítélve. A közlekedés, az egészségügyi ellátás, a munkaerőpiac, az oktatás és a kulturális élet például olyan területek, ahol egymás ellen dolgozni értelmetlen. Az elkerülő út megépülése éppúgy érdeke Nagykőrösnek, mint Ceglédnek. Ha itt nem együttműködés van, hanem bezárkózás, akkor a vesztes nem csupán a városvezetés lesz, hanem a lakosságunk, az emberek.
Sokakban él az a kép, hogy Cegléd és Nagykőrös riválisok. Egymást próbálják „túlszárnyalni”. Ön tényleg hisz abban, hogy lehetséges ezen változtatni?
Őszintén hiszek benne, sőt! Szerintem ennek már látszanak a jelei. Az emberek életében nem létezik ez a fajta versengés. Ők nem versengeni akarnak, egyszerűen csak boldogan akarnak élni. A nagykőrösi lakosnak attól jobb, ha Ceglédre vagy Kecskemétre is érkezik egy jó szolgáltatás, mert lehet, hogy ő holnap oda megy dolgozni, tanulni vagy ügyet intézni. A rivalizálás sokszor inkább politikai reflex volt, én viszont azt gondolom, hogy a térség akkor lesz sikeres, ha a döntéshozók a valós életritmust követik, nem pedig a régi beidegződéseket.
Az új polgármester-generáció másképp gondolkodik a térségi kapcsolatokban?
Én azt tudom, én hogyan gondolkodom róla. Nagykőrös igyekszik összekötő városként működni a térségben. Mindannyian ugyanazokkal a gondokkal és lehetőségekkel szembesülünk. Érdemes tehát közös választ keresni rájuk. Én már ahhoz a polgármester generációhoz tartozom, amely ebben hisz. A városok közötti jószomszédság nem diplomáciai kérdés. Ez a hétköznapok logikája. Olyan szövetség, amelyet nem dokumentumok, hanem a józan ész tart össze. Van két gyermekem: Adél és Ati. Itt nőnek föl. Nagykőrös az otthonuk, de a térség adja a lehetőségeiket. És tudja hány apuka és anyuka szívében fogalmazódik meg ugyanez a mondat?
Nekünk, döntéshozóknak ezt kell meghallanunk! A térség jövője szerintem ezen múlik: meghalljuk-e az emberek hangját!? Nem azon, ki mekkora város vagy hány beruházást hoz el, hanem azon, mennyire tudunk szövetségben gondolkodni egy jó, még jobb térség érdekében.
Hogyan lesz a térség lakóiból mindennapi szövetséges?
Nekem mindenki szövetségesem, aki azért dolgozik, hogy ebben a térségben jobb legyen élni. Legyen az ceglédi, nagykőrösi, kecskeméti, kocséri, nyársapáti, abonyi vagy bármely környező település lakója. Mert ugyan külön települések vagyunk a térképen, de a jövőnk ugyanazon a vidéken dől el — együtt.
Családom nevében kívánok minden nagykőrösi és térségben élő családnak békés, meghitt adventi készülődést, szeretetteljes pillanatokat és olyan közösségi élményeket, amelyek megerősítik jószomszédságunkat. Legyen ez az időszak a találkozások és a segítségnyújtások ideje! Élvezzük együtt a közös pillanatokat, mert egy jó szomszédság mindannyiunkat erősebbé tesz.
