Hosszú jogi folyamat végére tett pontot az Alkotmánybíróság annak a ceglédi ügynek az esetében, amely egy városi focipálya működése miatt indult el több évvel ezelőtt. A sportpályát korábban a környéken élők panaszai nyomán – sokak szerint egy téves zajmérésre alapozva – bírósági döntéssel bezáratták, ami jelentős felháborodást váltott ki a városban.
Az ítélet ellen a helyiek több megmozdulást is szerveztek, hangsúlyozva, hogy a pálya fontos szerepet tölt be a fiatalok sportolásában és a közösségi életben. Az ügy a Kúria elé került, amely hatályon kívül helyezte a korábbi döntést, és megállapította: városias környezetben a sportpályákon zajló tevékenység zajhatása elfogadható, nem éri el a szükségtelen zavarás mértékét, így a felperesek birtokvédelmi igénye alaptalan volt.
A jogvita azonban ezzel nem zárult le. Az egyik érintett lakó az Alkotmánybírósághoz fordult, arra hivatkozva, hogy a zaj nem csupán egyéni érzékenységét sérti, hanem az Alaptörvényben biztosított alapjogait is. Álláspontja szerint a Kúriának nem lett volna hatásköre mérlegelni a zavarás mértékét, mivel a zajvédelmi határértékeket jogszabályok rögzítik.
Az Alkotmánybíróság végül a Kúria döntését hagyta helyben. Határozatában kimondta: bár zajhatás valóban fennáll, az üzemeltető magatartása nem irányult a környéken élők zavarására, és a zaj csökkentése érdekében intézkedéseket is tett. Az indokolás szerint az emberi együttélés természetes velejárója, hogy mások tevékenysége időnként zavaró lehet, ugyanakkor a személyiségvédelem megítélésekor objektív mérce alkalmazandó, nem az egyéni, szubjektív érzékenység.
A döntés értelmében a ceglédi focipálya működése jogszerű, az ügy pedig precedensértékű lehet más, zajjal kapcsolatos jogvitákban is.
