Dicsérem az előrelátását a Malomtó széli futókör tervezőinek. A képeken látható a tó, amelyet a kimagasított futópálya körvonalaz. Ha az eredeti szintre építik meg a futókört, akkor valószínű csak csizmába lehetne futni.
A 60-as években a területre fűzfás volt telepítve, ahogy megnőttek a vesszők fonták a kosarakat belőlük. A területen igen sok mélyedés volt, melyekbe rengeteg béka, sikló nádiveréb és különböző vízi madarak tanyáztak. A nagyobb mélyedésekben pedig kárászok és keszegek tömkelege úszkált. Ahol ma a kocsimosó és autóalkatrész bolt van, ott akkor egy kisebb tó volt, körülötte kákics zöldellt. Mi gyerekek összekötöttünk belőle egy-egy nagyobb nyalábbal és tutajt építettünk, ez volt a mi szörfünk. Ráhasaltunk és kézzel eveztünk. Mikor felálltunk láttuk, hogy a combunkra és lábunkra több pióca rátapadt. Ezeket nem volt egyszerű leszedni magunkról. Ilyenkor szóltunk a társunknak, hogy pisiljen rá és a piócák abba a pillanatba befejezték a vérszívást és belepottyantak a vízbe. Esténként hatalmas hangos béka kuruttyolás volt ezen a területen. Ezt csak a szélen lakó Andor bácsi szamara harsogta túl a bőgésével. Sajnos, szomorú emlékem is kötődik ehhez a területhez, amelyet Gyulicska tónak is hívtunk, mert névadója és még más fiatalok belefulladtak a tóba.
Ismételten dicsérem a tervező és a kivitelezők munkáját. Sok futót kívánok a körre és legalább mínusz 5-8 fokos hideget, hogy a víz befagyjon és nemcsak futni, de csúszkálni és korizni is lehessen ingyen a Malomtó szélen.
Józsi bá’
