A Basafa története: „Egy nyári délután a budai basa kíséretével Körös felé tartott. Hirtelen vihar támadt, és a basa egy juhász kunyhójában nyert menedéket. A juhásznak igen szép leánya volt. Miközben juhtúróval és kenyérrel kínálta az utazókat, a basa egyik katonája, egy aga szemet vetett a lányra. Az öreg juhász, aki a bojtárnak szánta a lányát, igencsak megijedt. Ám másnap a basa és katonái elmentek, és a lányt otthagyták.
Egyik nap azonban újra megjelent az aga. Az öreg juhász ekkor ördögi tervet eszelt ki, hogy a lányát maga mellett tartsa. Mankót faragott, és feldobta egy hatalmas nagy tölgyfára. Mikor az aga a fához közeledett, a juhász lefeküdt a földre, és nyomoréknak színlelte magát. Elpanaszolta, hogy gonosz emberek feldobták a botját a fára – ugyan, le tudná-e szedni a katona? Az aga a juhász segítségére sietett, ám amikor elkezdett felmászni a fára, a juhász kirántotta az aga kardját, levágta az aga fejét, majd a tölgyfánál elásta.
A véres történetet őrző, több száz éves Basafa, amely generációknak nyújtott árnyat a meleg nyári napokon, otthont adott madaraknak, búvóhelyként szolgált az őzeknek, ma már nem áll. A környékén, ami véghasználatra volt kijelölve, tarvágást végeztek. Törzsét a láncfűrész nem érte át, ezért a láncvezetőt kioldották, és csak úgy tudták kivágni. Ezután a törzset a vizesárokba húzták, ahol két évig feküdt. Végül szobor készült belőle, így hirdeti tovább a régi korok történeteit.”
A képekkel illusztrált cikk a HetiHírek internetes oldalán olvasható itt…
