Ügyes bajos dolgokat intéztem a városban, és elvetődtem a városi könyvtárhoz is. A bejáratnál meglepődve láttam két ötletes figurát, mintegy díszőrként állva az ajtó két oldalán. Megtudtam, az alkotójuk, Dúzs Brigitta.
– Honnan jött az ötlet?
– A kolléganőim említették, hogy más településen láttak, házilag készített kültéri díszeket. Elgondolkoztam az ötleten. Egyre inkább erősödött bennem a meggyőződés, én is képes vagyok hasonló dolgokat megvalósítani.
– Korábban kísérletezett már ilyenekkel?
– Soha! Sőt! Bevallom a rajzkészségem sem a legjobb. Ennek ellenére ráéreztem, és megfestettem az arcokat. A figurák elkészítése egy sajátos, – mondhatnám – alkotói folyamat eredményei lettek. Állandóan a fejemben motoszkált az ötlet, és különböző anyagokkal kísérleteztem, amíg rá nem találtam a megoldásra.
– Milyen lett a fogadtatás?
– Reményemen felüli! Még nem volt olyan járókelő, könyvtárba látogató, aki ne dicsérte volna. Érdekességként megemlítem, sokan készítenek fényképeket a bejáratnál, különösen a gyerekek. Igaz, szóvá tették, hogy a fiú „ahoj” névre hallgat, de a lány egyelőre anonim. Szívesen vennék névadói javaslatokat!
– Másoknak is ajándékozott már ilyen figurákat?
– Többen jelezték, szívesen elfogadnának, vagy készítenének hasonlókat. Eddig csak családtagoknak ajándékoztam néhány darabot, ill. a kertünkben látható néhány példány.
– A jövőben tervez-e még hasonlókat készíteni?
– Nekem ezek az elsők, ha úgy tetszik prototípusok. Örülök annak, hogy egyből elnyerték az emberek tetszését. Cegléd híres a kannáról, amely viszi a város jó hírnevét. Lehet, merésznek tűnik az ötlet. Szívesen venném, ha támogatással, ilyen és hasonló figurákat ki lehetne helyezni a város különböző pontjain, az emberek örömére, városunk díszítésére!
Kocsis István
