Jól emlékszem Bennó atyára. Szüleim (Szabó Jenő 1904-2001 és Stehenits Margit 1904-1990) 1927-ben kötöttek házasságot, majd apám a friss alerdészi diplomával Gyürkygrófné birtokán kapott állást Ó-Szőnyben, sajnos rövid ideig. Legidősebb bátyám, Emil, ott született (1928-1993.) Aztán pályamunkás, töltésépítő, majd a nyúlhegyi rokonság gönyűi ágának védőszárnyai alatt újságárus volt. Gönyűn megszületett Győző, Aladár, Dénes, Jómagam Alfréd (1939 –). Az öt fiúval kerületet-vezetői állást, szolgálati lakást kapott 1942-ben a Pannonhalmi Apátság erdészeténél, így aztán Borsos bácsiék után a véneki „révházba” költöztünk, szemben a község templomtornyával, a Mosoni-Duna Szentiván felőli oldalán. Ablakunkon kinézve a kerten túl a „Kis-Duna” (ahogy mi neveztük), majd Pokornyi bácsirévész kunyhója volt látható, s a töltés után a templomtorony. Mögöttünk az „Országút” 2-300 méterre volt tőlünk, Győr 10 km-re. Újmajor felé Győrszentiván 4 km lehetett, a homokos, fenyőerdős mellékutakon. Lakásunk Szentivánhoz tartozott. A jó ismerősök gazdagon termő kertünkön keresztül jutottak a Duna-partra, láttuk mikor ér át erre az oldalra a ladik.
Bennó atya gyakori látogató volt nálunk, mielőtt a véneki szolgálat ellátására a révhez érkezett. Rendszerint kerékpárral jött, az ’50-es évek elején meg egy kis szürke Sachs motorral. A jármű nálunk pihent. Előfordult, hogy sietős feladata lévén a befagyott Dunán a száraz nyárfa-ágakkal kijelölt, homokozott útsávon biciklivel suhant át, úgy szállt sötét köpönyegében a jégen, mint ahogy a szentlélek suhan a segítséggel: mindig mindenhol időben ott volt. Bangháéknál pihent meg, majd Pados József kántor-tanítóval, aztán Gábriel Győző sekrestyéssel találkozott.
Családunk hatodik gyermeke kislány lett, az első, az egyetlen, tehát: Évike. A háborús borzalmak után, 1945 augusztusában született. Néhány hét után meghalt, Bennó atya temette őt a Károlyházi temetőbe. Vigasztalása meghallgatásra talált: 1949 januárjában megérkezett amásodik kislány, a család angyalkája: édesanyám kérte is Bennó atyát, hívjuk őt Angyalnak, de akkor mi lehetne a neve? Igen, van ilyen név – mondta, úgy kell bejegyezni, hogy Angéla. Ő keresztelte meg a húgomat.
Jómagam 1946 szeptemberében lettem elő osztályos. A szétszéledt utóhadak dezertált emberei a környékünkön is meghúzódtak. Volt, aki dolgozott, volt, aki fosztogatott. A háború után kétszer állt meg egy lovas kocsi a házunk előtt, s minden mozdíthatót elvittek! Raboltak. Az öt fiút bezárták az egyik szobába, a másikban szüleimet állították falhoz és pakoltak. A második eset után Vénekre menekültünk, bunker a Somosban, majd a pásztor-házban kaptunk egy szoba-konyhát. Itt ért az iskolába járás kötelezettsége. Egy tanteremben az összevont alsó-felső tagozat! Szerdánként egész nap hittan, Bennó atya tartotta. Nem volt akkor mégóvoda, féltem az iskolától. Előfordult, hogy kirohantam a tanteremből, s valamelyik bátyám szaladt utánam és visszavitt. Hallott erről Bennó atya valamit, mert mellém ült, szemben a csoporttal, az első pad sarkára, hogy jobban figyeljen rám. Persze a menekülési kényszer erős volt még, egy szemvillanás alatt átugrottam a pad tetején és bőgve rohantam a pásztorházba. Édesanyám kukoricára térdeltetett és várt. Most Bennó atya jött értem. Csak annyit mondott, miközben megfogta a kezemet: nem szabad Frédikét büntetni, ő visszajön velem az iskolába, a többiek közé. Nagyon érdekeseket tanulunk ma is! – És mentem. Bizalma, megértése új útra térített, ezután több évtizedet iskolapadban töltöttem. Hála Bennó atyának. Tőle tanultuk meg a karácsonyi betlehemezési szokásokat, a mendikáláskor szokásos énekeket, a rendet, fegyelmet a dolgaink körül. Ő készített fel az elsőáldozásra, majd az 1949-es szentivánibérmálkozásra. (Az 1948-as államosítás után még 1949 februárjában is kaptunk osztályzatot hit-és erkölcstanból – IV. o. félévkor).
Emil bátyámat ő készítette föl a polgári iskolai vizsgákra, majd az 1949. februári esküvőjét is ő tartotta Kóbor Máriával, Véneken. Aladár, aki már a győri tanítóképzőbe járt, gyakran orgonált a miséken Pados tanító úr és Bennó atya irányításával. (Én voltam a fújtató.)
Szerény, egyszerű és rendkívül tiszta tekintetű, világos gondolkodású emberként mutatta meg gyerekkoromban az Istenhez vezető utat. Köszönöm, hogy megfogta a kezemet!
Dr. Szabó Alfréd
Tisztelt Szabó Úr!
Szőny és a Gyürky-kastély történetét kutatom, ha esetleg maradt a családban korabeli fotó, dokumentum vagy csak egy történet, hálás lennék, ha megosztaná velem.
Köszönettel:
F. Tamás