– Kik ezek az ifjú tehetségek?
– Mindegyikük egy egyéniség, külön kis gyöngyszemek. Mindegyikőjüknek megvan a maga erénye, hibája, tehetsége… egyik szorgalmasabb, másik kicsit lustább, egyiket nógatni kell, másikuk e nélkül is szárnyal. Az albertirsai Ivanics Gábor a szárnyaló tehetség. A szintén irsai Hepp Ádám – aki 2(!) fotóval is ott lesz a nemzetközi kiállításon – öntudatos fiatal, aki – mint minden kamasz – mindig tudja, hogy mit akar. Sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Imre Viktória a tehetséges ceglédi fotográfus szintén 2 fotójával lesz jelen a tárlaton. Ő tanulta is a fotózást. Kálmán Péter Attila, azaz Szkoti az apróságokban rejlő szépséget örökíti meg kitűnő érzékkel.
– A fotókör még igen fiatal, mégis szép eredményeket tudhat magáénak.
– A fotókört 2010 decemberében hívtuk életre azzal a vággyal vezérelve, hogy a környék tehetséges fotósainak bemutatkozási és fejlődési lehetőséget biztosítsunk. A megalakulást követően – 2011. január 22-én – már meg is nyitottuk első kiállításunkat Albertirsán. Azóta számtalan bemutatkozás és sikeres pályázat van mögöttünk. Jelenleg 17 taggal működünk, egytől egyig tehetséges fotósok, akik rendszeresen érnek el eredményeket képeikkel!
Jártunk alkotótáborban Nyikómalomfalván és Debrecen-Józsán. Óriási jelentősége van ezeknek a táboroknak: a tanulás, az összekovácsolódás, az együtt alkotás öröme… A lencséinken keresztül örökítettük meg az ott élő emberek épített és természeti értékeit, és a hagyományos mesterségek őrzőit, a tárgyakat, az embereket.
Kéthetente gyűlünk össze az albertirsai művelődési házban, ahol kiváló háttérrel dolgozunk, hiszen az intézmény vezetősége és az önkormányzat maximálisan segíti a munkánkat, örömünket. Ezeken az összejöveteleken aztán gyorsan elszáll felettünk az idő, úgy kell minket kitenni fél kilenc tájban…
– Kati néni már 45 éve foglalkozik fotózással. Honnan ez a mai napig tartó lendület?
– Én „gyárilag is fényképész” vagyok – mondja nevetve-, azaz fényképész mester. A művészetbe tíz éve kapcsolódtam be, a művészetek iránti érzékenységemet, azt a fajta képi világomat, látásmódomat, melyek fényképeimen megjelennek, örökségül kaptam Cegléden élt és alkotott festőművész Édesapámtól.
Folyamatosan ingázok Túrkeve és Cegléd között. Túrkevén nőttem fel, oda kötnek gyökereim. De ma már ceglédinek vallom magam.
– Mi a következő feladat?
– Jelenleg még Tápiószelén láthatók az Albertirsai Fotókör tagjainak képei. Február közepén a Ceglédi Galériában nyílik a CAE fotóművész szekciójának hagyományos tárlata, ezen hatod magammal állítok ki. De mindezek előtt: február 22-én irány Budapest!
– Gratulálok ehhez a szép sikerhez a fotókör tagjainak és mentoruknak, Kati néninek.
Képek: 1. Hepp Ádám: Láthatatlan villamos (Különdíj) – 2. Kékre festve – 3. Imre Viktória: STOP – 4. Kézen fogva – 5. Ivanics Gábor: Kötetlenül – 6. Kálmán Péter Attila: Csak egy pillanatra nyert el a rozsda
