A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanulóinak izgalmasan indult az idei tanév. Szeptember 6-án viszontláthattuk olasz barátainkat, akik egy hétig nálunk vendégeskedtek. Januárban – mikor mi jártunk Olaszországban – megismerkedhettünk a latin kultúrával, így alig vártuk, hogy megmutassuk Magyarország szép épületeit, gyönyörű természeti adottságait és finom konyháját vendégeinknek.
Kedden iskola után busszal indultunk a reptérre, fogadni a diákokat. Cegléden a „welcome partyn” süteményekkel, magyaros húsokkal és salátákkal vártuk az érkezőket. A vendégek sok érdekes előadással készültek, az olasz építészetről, divatról, képzőművészetről és más témákról. Az este hátralévő részét a családdal töltöttük, mi személy szerint kipróbáltuk a párom első gulyáslevesét. Nagyon nagy sikere volt.
Szerdán a diákok betekintést nyertek a magyar oktatási rendszerbe. Enrica (olasz tanárnő) szavaival élve „A legszembetűnőbb különbség az, hogy nálunk az órák 1 órásak, és 5 perces szünetek vannak, viszont a tanításnak délben vége van”. Attól függetlenül, hogy messze voltak az otthonuktól, mégis otthonosan érezték magukat, olaszos temperamentumukkal és felszabadultságukkal rögtön elnyerték mindenki tetszését. Barátságok kötődtek, még olyanokkal is, akik nem vettek részt a cserediák programban. Délután ceglédi városnézésen vettünk részt, voltunk a Dobmúzeumban, a Kossuth Múzeumban és a református nagytemplomban. Csütörtökön is az iskolában kezdtük a napot, délután pedig Lajosmizsére mentünk lovaskocsikázni, lovasbemutatót nézni. A magyar történelemben a ló és az ember ezer szállal kapcsolódik össze, ezt ismerhették meg a diákok. Az előadások végén kipróbálhatták az ostor használatát, lovagolhattak, megnézhették az istálló lakóit.
Péntek kora reggel kezdtük meg utunkat a Balatonra, egy nagyobb megállóval Budapesten. Megnéztük szép fővárosunk nevezetességeit, köztük a Vajdahunyad várat, a Hősök terét, a Parlamentet, a Szent István bazilikát és a Budai várat. Ők csak ámultak a szép épületek látványán, miközben az idegenvezető olaszul mesélte el a legfontosabb és legérdekesebb tudnivalókat. Pihenésképpen libegőztünk, ahol gyönyörű kilátás tárult a már megismert Budapestre. A nap vége felé megkezdtük kétórás utunkat Balatonfüredre a kempingbe. Szerintem ezeket a napokon jött össze legjobban az olasz-magyar társaság.
Szombaton sem lógathattuk a lábunkat, indultunk Tihanyba, ahol megnéztük a levendula ültetvényeket és a Tihanyi apátságot. Idegenvezetőnk angolul mesélte el a tudnivalókat, így sokat tanultunk a magyar történelemről angolul is. Közös ebéd várt minket, aztán egy kis szabadidő Balatonfüreden. A Tagore sétányon csodáltuk a messzeségbe elnyúló, visszatükröződő Balatont. A nap fénypontja a bobpálya volt, ahol felülmúlhatatlan szórakozásban volt részük a diákoknak. E hosszú nap után, nem voltunk elég fáradtak ahhoz, hogy rögtön menjünk lefeküdni, megosztottuk egymással élményeinket, és kihasználtuk az utolsó éjszakát a Balatonon.
Vasárnap reggel indultunk haza egy kis kitérővel Pesten az Árkádban. Egy kis shoppingolást is beiktattunk erre a napra, hogy ne csak szuveníreket vigyenek haza a vendégek. Kávézgattunk, összeszokott a banda, ezért volt rossz belegondolni, hogy másnap érzékeny búcsút kell venni egymástól. Késő este még egy kis szabadprogram volt a fogadó családdal. Mi személy szerint újabb magyaros ételeket próbáltunk ki. Meglepő, hogy mennyi ételt nem ismernek, ami nálunk hétköznapi.
Másnap reggel elbúcsúztunk egymástól. Ezalatt az egy hét alatt úgy összeszoktunk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Barátságok szövődtek, ezért a könnyeinkkel küszködtünk, amikor integettünk egymásnak.
Alapvetően egy cserediák program a véleményem szerint hasznos dolog. Nem csak nyelvtanulás, és a kultúra megismerésének szempontjából, hanem olyan kapcsolatok jönnek létre, amik akár egy életre megmaradhatnak. Ha elutazom Olaszországba biztos, hogy meglátogatom a program alatt megismert barátnőmet.
Tóth Vivien Mercédesz 10. d
Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium
