Október 12-én Saudade címmel kiállítás nyílt Magyar Elin brazíliai képeiből Budapesten, a Műterem Kávézóban. „A saudade egy nagyon sokatmondó, más nyelvre pontosan nem lefordítható portugál kifejezés. Lényege a nosztalgia, honvágy, hiány, de mindemellett egy pozitív, meleg érzést is magában hordoz. Úgy gondolom, ez a kifejezés nagyon jól visszaadja, hogy mit is éreztem az egy év alatt, amíg hazalátogattam Brazíliába. Utam során többek között ellátogattam szülővárosomba, Curitibaba, a Csodálatos Városként emlegetett Rio de Janeiro-ba, Dél-Amerika legnépesebb városába, Sao Pauloba, a világ hét csodájának egyikéhez, az Iguaçu vízeséshez és Fortalezaba. Sok szeretettel várok mindenkit a brazíliai képeimből készült kiállításra, és remélem, a képek velem együtt lélekben Brazíliába repítenek mindenkit!” – írta a Cegléden élő Elin a kiállításról, amelyet Baán Katalin rendezett és nyitott meg. A tárlat október 26-ig látható Budapesten a Tavaszmező utca 19-21-ben.
Elin beszámolója a brazil életérzésről az alábbiakban olvasható: „Brazília a világon sokak számára a szambáról, többszörös világbajnok focicsapatáról, a kávéról vagy éppen a parányi bikiniben sétálgató lányokról híres. De valójában milyen is Brazília? Számomra Brazília egy csodálatos világ, amiben az ember nem fél önmaga lenni. Csodálatos a gazdag kultúrája, a kedves, szeretettel teli emberei, a gyönyörű tájak és az emberek fantasztikusan különleges keveredése miatt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy fejlődő ország, ami vonz magával pozitív és negatív dolgokat is. A hatalmas szegénység, érthetetlen korrupció és politikai helyzet más nemzetnek nagy valószínűséggel csak negatív gondolatokat hozna, de ekkor lép be a képbe a brazil csoda – az emberek megtalálják az időt a boldogságra, és ha már csak megihatnak egy sört, vagy ehetnek egy jót a családdal, barátokkal, minden gondjuk feledésbe merül. A karnevál egy tökéletes alkalom megfeledkezni az élet problémáiról. Különböző országrészektől eltérően a karnevál egy hétvégétől akár egy hónapig is tarthat. Az év csak a karnevál után kezdődik, ugyanis az emberek újév után mintha elfelejtenének visszamenni dolgozni, úgyhogy kit érdekel még egy-két hét plusz pihenés a hintaágyban jó kis brazil zenével, caipirinhaval, vagy éppen vízszerű brazil sörrel.
Megtapasztaltam milyen az élet stressz nélkül, egy olyan országban, ahol a társadalom jelentős része egyik napról a másikra él. És ha jön egy probléma? A lényeg, hogy mindig van és lesz megoldás, efelől senki sem aggódik. Ha éppen az utolsó utáni pillanatok egyikében, akkor az csak egy kis izgalmat hoz a szürke hétköznapokba. Vannak brazilok, akik úgy vélik, hogy miután Isten megteremtette Brazíliát, rájött, hogy túl jól sikerült műve és ezért bele tette a brazilokat. Az igaz, hogy ha nem a legrosszabb emberek kezében lenne az ország, Brazília lehetne a földi paradicsom. De ezt feledtetik sokszor azok a brazilok, akik már az első találkozáskor hatalmas öleléssel üdvözlik a másikat. Emelett számos lehetőség van egymás üdvözlésére, amelyeket egy külföldi kissé furcsállhat a kezdetekben (vagy akár még fél év után is). A szokásos Bom dia/boa tarde (azaz jó napot, jó délutánt) mellett, ha az ember nem akar annyira formális lenni, köszönhet Beleza-val, aminek szó szerinti jelentése gyönyör. Hogy mi a gyönyör? Az élet! Egy másik lehetőség: e aí? Ami azt jelenti, hogy és akkor? Inkább egy félbe hagyott kérdésnek tűnik, de erre a megfelelő válasz a beleza! Másik kedvencem, amikor megköszönök valamit és azt kapom rá válaszként, hogy imagina (=képzeld el). De mit képzeljek el? A brazil csoda megteremtői azok az emberek, akik napirendjükből kitérve is segítenek valakinek. Azok a régi ismerősök, akik több mint 15 évnyi szünet után segítenek és befogadnak otthonukba és szüleimtől, nagyszüleimtől távol ők válnak azzá. Azok a családtagok, akiknek nem sok mindenük van, viszont a mérhetetlen szeretetüket csak úgy árasztják mindenkinek. Ott vannak még azok a csodálatos zenészek, akik minden szerda este ugyanott zenélnek boldogan, magukat teljesen beleélve a csodálatos brazil ritmusba. Azok a nagyszerű emberek, akik bemutatták a világ egyik csodáját, ami azt eredményezte, hogy megdobbant először, végre az a bizonyos brazil szív, és emellett csak tömtek finomabbnál finomabb brazil étellel, nehogy elfogyjak, mire hazamegyek. Azok a buszsofőrök, akik már a második közös utunkkor ismerősként köszöntek. Vagy éppen azok a szomszédok, akik élettapasztalataikat megpróbálták nekem átadni, aminek az eredménye egy fél órás előadás lett arról, hogy hogyan kell házasodni.
Brazíliában, életemben először, megtapasztaltam, hogy milyen ha a boltokban nem csak szögegyenes hajra lehet sampont és balzsamot kapni, és hogy még van külön testápoló is barna bőrre. Vagy hogy milyen is a finom caipirinha. A caipirinha szerencsére nem csak limeos verzióban található meg, hanem maracujás, mangós, ananászos, szőlős vagy éppen kiwisben is. Európában vigyázni kell, mert könnyen rossz első élményt szerezhetünk ezzel a tipikus brazil itallal. Apukám azt mondta mielőtt kimentem, hogy Brazília megfertőzi az embert. A kezdetekkor ebben nem nagyon hittem, de mára ez, teljesen pozitív értelemben, úgy érzem megtörtént és megvalósult. Magyar Elin”
