Neves földi – címmel a korabeli helyi lap méltánylást érdemlő néhány sorral hívta fel a figyelmet egy jeles ceglédi szülöttre, aki „az Opera és a Nemzeti színház díszletfestője,” s Budapesten művészi pályájának negyedszázados évfordulóját ünnepelték. ”Egész hazánkban ő az egyedüli díszletfestő művész. Érdekesnek tartjuk ezt fölemlíteni, mert hisz szó ami szó, de Czegléd eddig nem igen dicsekedhetik azzal, hogy valami sok hírneves ember látott volna itt napvilágot.” 1)
Spannraft Ármin Ágoston ekkor 42 éves volt, tehát 17 éves kora óta tekintették jelentős alkotóművésznek! Amikor a már egy éve királynéként tisztelt Erzsébetet a ceglédiek (is) lelkes üdvözlésben részesítették első gyermeke, Zsófia megszületése alkalmából, nem tudhatták, hogy néhány hónappal később 1855. augusztus 4-én a ceglédi 978. számú házban megszületik az művész, aki évtizedek múlva a hazai „opera- és balett-díszlettervezésnek és –festésnek lett első, egészen hazai mesterévé…. Keze alól kerültek ki az első valóban európai színvonalú magyarországi díszlettervek.”2) Ma már tudjuk ki volt, s az sem tévedés, hogy egy 25. pálya-évfordulót 1905-ben is ünnepeltek… Ágoston ugyanis még gyerekként került a fővárosba. „Koohr Istvánnál, a Cukor utcai reáliskola rajztanáránál kezdte tanulmányait, majd 17 évesen Lehmann Mórhoz került, a Nemzeti Színház jeles díszletfestőjénél és díszlettervezőjénél dolgozott 1872-től. Egy év múlva Lehmann tervei alapján már önállóan készítette el a Bolygó hollandi díszleteit.” (szineszkonyvtar.hu). Így lehetséges, hogy a „Czegléd” 25 éves pályájának köszöntéséről írt 1897-ben, de az is, amit a (Schöpflin) Színészlexikon említ: 1884-ben került az akkor megnyílt Operaházhoz, „ahol 1905. november 24-én ülte meg 25 éves működése jubileumát.” Mindezekből kiderülhet, hogy ceglédi gyermekkoráról nincs adatunk. Csak az említett házszám, s szülők latinosan írt neve: Joannes Spanraft r. cath. és Susanna Moszmaier.
Cegléd akkoriban 18 ezres lélekszámú város volt, mintegy 3200 lakóházzal. Igaz, 1850-ben határoztak arról, „hogy a rend fenntartása és a katonák és vidékiek könnyebb tájékoztatására a házakat megszámozzák, és az utcákat elnevezik” 3), de a megoldás lassan jutott előbbre. Ágoston születésekor még nincs utcanév, tized, azaz kerület sem.
Mi lett vele Pesten? Ki az a Lehmann Mór? Hogyan jutott el külföldi tanulmányútra?
Spannraft Ágoston tehetsége tiszta forrásként tört a korabeli színházművészet felszínére és megtalálta az óceánhoz vezető utat. 17 évesen Lehmann Mór mellett dolgozott, aki Drezdából Bécsen át került Pestre, s nemsokára az „állami színházak díszletfestője” rangot érdemelte ki.
A színházi sikerek jelentős része az ő munkásságához kapcsolódott, „akinek csodás fantáziája s ragyogó színpompájú ecsetje szebbnél szebb képekkel ejti egyik ámulatból a másikba az elragadott nézőt” (mek.oszk.hu). Ám az ő halála (1877) után a legnagyobb díszletfestő címet nem Lehmann Mór fia, hanem Spannraft Ágoston kapta meg, aki 1881-től a Nemzeti Színház kötelékébe tartozott, 1884-től pedig az Operaház alkalmazottja lett. Podmaniczky Frigyes báró, aki 1875-85 között a Nemzeti Színház intendánsa volt, a tehetséges díszletfestőt 1877-1880 között ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldte. Hazatérve a Nemzeti Színház vezető szcenikusa lett, majd az 1884-ben megnyílt Operaház főfestője, díszlettervezője. A lexikonok adatai szerint a Nemzeti Színháznál 237 produkcióhoz készített terveket, vázlatot, Az ember tragédiájának ősbemutatójára (1883) Paulay Ede útmutatásaival ő készítette a díszletterveket – ez volt a nagy mű első színpadi megjelenítése. Az Operaházban 138 opera és balett bemutatóhoz készített több mint háromszáz tervet. „Ő volt úgyszólván az első, aki nálunk díszletfestéssel művészi irányban dolgozott és nem egy munkájával valósággal bámulatba ejtette a közönséget.” (Schöpflin)
A 19. század utolsó évtizedeiben Spannraft Ágoston rendelkezett az első magyarországi központi ellátó műhellyel Pesten. De hol és hogyan pihent a sok színházi munka mellett? Sokévi türelmes munka után jutottam el Széman Richárd kutatótársamhoz, aki Rákosszentmihályon a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és a XVI. kerületi Újság munkatársa. Legújabb kötetében azt írja, hogy Kiszer Nándor, neves fényképész, az un. Almásy Pál-telep (1890) alapító tagja hívta az Operaház társulatának ismert alakjait az akkor még Csömör községhez tartozó Szentmihályi pusztára, ahol Almásy Pál földbirtokos parcellázásba kezdett. „Spannraft Ágoston nem csak nyaralótulajdonos volt Rákosszentmihályon, hanem utolsó éveire családjával kiköltözött a családi házzá alakított nyaralóba, az Ilona utcába.”4) – Sajnos fiatalon hunyt el, 1910. április 14-én. „Egész Rákosszentmihály és a harmada Budapest” állt a koporsó körül, írta nekrológjában a Rákos és Vidéke ápr. 17-i száma.
Még valamit megtudtunk! Nemzedékről nemzedékre származott tovább a Spannraft név, köztük újabb díszletfestő is, majd a dédunoka tavaly ősszel kiállítást kezdeményezett-rendezett a két Spannraft Ágoston emlékére a Károli Gáspár Református Egyetem Galériájában. Ugyanis az egyetem tanára a dédunoka, dr. Spannraft Marcellina docens.
Dr. Szabó Alfréd
Jegyzetek:
- Czegléd c. hetilap 1897. május 2-án.
- Keresztúry D. – Staud G. – Fülöp Z.: A magyar opera- és balettszcenika. Magvető Kiadó Bp. 1975.
- Cegléd. Magyar városok monográfiája Szerkesztette: Kolofont József Bp. 1931.
- Széman Richárd: Ceruza, toll és ecset. Szemelvények alkotó eleinkről. Kervárosi Helytörténeti Füzetek 46. Bp. 2018.
