– Kik voltak az első mestereid, akik bevezettek a sakkozás szépségeibe, rejtelmeibe?
– Tokaji László nagyon sokat segített, majd Pál Imre kecskeméti sakkmester már magasabb szinten foglakozott velünk és külön velem is. Tőle tanultam eddig a legtöbbet és ő segíti a fejlődésemet, egyengeti az utamat a sport vonatkozásában.
– A mögötted lévő két évben milyen eredményeket értél el?
– Sok korosztályos versenyen indultam, először csak Cegléden, majd Kecskeméten és Budapesten is. Ezeken a versenyeken sokat tanulhattam és az eredményeim is bíztattak arra, hogy még többet gyakoroljak. A legtöbbször az első három között voltam, vagy győztem.
– A társaskör szintű sakkozás kereteit a korosztályodban kinőtted Cegléden, miként alakul az életed?
– Az elmúlt év őszétől heti egy-két alkalommal Budapestre járok edzésre. Az ország legjobb nevelő egyesületébe a Kőbányai SC-be. Sajnos, Cegléden nincs szakosztályi keretek között működő sakkélet, emiatt le is igazoltak engem. A szüleim nagyon sokat segítenek.
– Nagyon fiatal vagy, nem fárasztó az edzésekkel és versenyekkel járó sok utazás?
– Örömmel teszem, mert nagyon szeretem a sakkot és fejlődni csak a jók és a jobbak között tudok. Emellett csak az egyesületi szintű versenyeken tudok „élőpontszámot” gyűjteni, amivel előbb-utóbb minősítő tényezővé válhatnak az eredményeim.
– Vannak-e példaképeid a sakkban?
– Kifejezetten még nincs, de sok magyar és külföldi híres sakkozó nevét ismerem meg a sakk irodalom- és a számítógép segítségével. A magyarok közül Lékó Péter a legszimpatikusabb…
– A közelmúltban Cegléden járt Portisch Lajos olimpiai bajnok, nemzetközi nagymester. Szimultánt adott, te is asztalhoz ültél ellene?
– Természetesen, de az eredményről ne tessék kérdezni…
– A legközelebbi céljaid közül mit szeretnél kiemelni?
– Jól tanulni a Szent Kereszt Általános iskolában és csak utána helytállni a sportban. Részt veszek a Budapesten rendezendő ötfordulós „Sakk sarok” Tavaszi Kupa versenysorozaton. Tavaly megnyertem az összetett versenyt, most sem szeretném alább adni. Utána jönnek az egyéni és csapatbajnoki versenyek sorban.
Évtizedek óta „rajzolom” a betűket a sport világából. Kiváló sportolókkal, ceglédi világjárókkal készítettem interjúkat. Füle Simonra, amikor először felfigyeltem, erőtlennek éreztem magam, mit kezdhetek egy nyolc éves „zsenge” korú sakk-zseni jelölttel, tollal a kezemben. Nos, jelentem – alulmaradtam. Simi talpraesett, határozott kisugárzásával mattolt engem. Reményeim szerint sokat fogunk még róla hallani és persze – írni.
