21.5 C
Cegléd
2025. július 22. kedd
spot_img

A Megváltó kínhalála

Talán nincs is olyan kivégzési módszer, melynek orvosbiológiai vonatkozásaival többet foglalkoztak volna, mint a keresztre feszítésével. A legtöbbet az ókori Rómában történt ilyen kivégzésekről tudunk, bár ott már a 4. században betiltották. Nemcsak a rómaiak, de a perzsák, a görögök, a karthágóiak, az asszírok, sőt a kelták is alkalmazták.

Szinte a világ minden részén ismert kivégzési módszer volt, születtek róla feljegyzések az iszlám történetírásban is, Ázsia egyes országaiban ugyancsak alkalmazták. Több történész szerint Európában még a második világháború idején is történtek keresztre feszítések, sőt a mai napig előfordul elsősorban az iszlám országokban…

A lábfej szegecse

A történeti források szerint az ókori Rómában több tízezer ember halálát okozhatták a keresztre feszítéssel, melyet a legszégyenletesebb halálnemnek tartottak, így a rabszolgákat, kalózokat, zendülőket és árulókat végeztek ki. Viszont mindössze egyetlen olyan római kori régészeti lelet ismert, amely összefüggésbe hozható a keresztre feszítéssel. A kivégzett személy bokacsontjába ékelődve találták meg a keresztre feszítéshez használt szöget, emellett az alkar csontjain, de a csuklóhoz közel is találtak sérüléseket. A régészek szerint nem meglepő, hogy egyetlen ilyen csontvázról tudunk, a keresztre feszítetteket ugyanis nagyon ritkán temethették el, a holttestek sokáig maradtak a kereszten, ahol az állatok és a természetes bomlási folyamatok megnehezítették, hogy a csontvázak vizsgálható módon fennmaradjanak. A vas igen drágának számított, a belőle készült szögeket egyszerűen „újrahasznosították”…

A keresztre feszítés gyakorlatáról elég sokat tudunk, abban azonban még nem biztosak a szakemberek, hogy milyen hatással volt e kegyetlen módszer az emberi szervezetre. Keveset tudunk viszont a keresztre feszítés pontos „gyakorlatáról”, mert csak szemtanúk hiányos elbeszélései maradtak fenn.

A korabeli források szerint Jézus keresztre feszítése előestéjén véres verejtéke hullott a földre, orvosilag a vérizzadás (haematohydrosis) jelensége lehetett (Lk 22, 44-45). Egy elképzelhetetlenül erős szorongás és nagy halálfélelem hatására (Mt 26, 36-37) a hajszálerek megpattannak, a vér bekerül a verejtékmirigyekbe, amitől aztán a bőrfelület vért izzad.

Rómában – és Jeruzsálemben – gyakran megkorbácsolták az áldozatokat a keresztre feszítés előtt (Mk 15, 15), és arra is kényszeríthették őket, hogy maguk cipeljék a súlyos fakeresztet a kivégzésük helyszínére (Lk 23. fej.), esetleg segítséggel (Mk 15, 21). Az ólomszögekkel teletűzdelt korbács véresre szaggatta az áldozat bőrét. A kereszt, pontosabban a patibulum súlya 45-135 kg lehetett, így a halára szántak már jelentősen legyengülve értek a kivégzés helyszínére (Lk 23, 26…).

Az áldozat kezét és lábát a kereszthez rögzítették (szögekkel, olykor kötéllel), majd felállították a keresztet, a fejrésznél a titulussal, vagyis az áldozat adataival (Mk 15, 26-27). A kivégzéshez használt állvány lehetett T, X vagy Y alakú is. A források szerint Jézust a megkorbácsolás után, a keresztre feszítés előtt is bántalmazták, további sérüléseket okozva. Fejére megszégyenítésként töviskoszorút és kezébe nádszálat tettek (Mt 27, 27; Mk 15, 16): így gúnyolták király voltát.

Az áldozatok lába vagy csípője alá egy kis fatámaszt helyeztek, hogy lassíthassa a haláltusát, mert lehetővé tette, hogy a keresztre feszített csökkentse a karjaira nehezedő terhelést és elnyújtsa a kínlódását. Gyakori volt, hogy az áldozat lábszárát 1-2 nap múlva a térd alatt még el is törték – ez meg felgyorsíthatta a halált. Egyrészt a fokozott vérveszteség (hipovolémia), másrészt az esetleges tüdőbe kerülő, és ott légzési elégtelenséget okozó zsír- vagy vérömleny miatt haltak meg. Ennek a gyakorlatnak a hátterében általában a sietség állt, hiszen a kivégzést végrehajtó katonáknak (vö. Jn 19, 31-32 ><Jn 19, 33) a helyszínen kellett maradniuk az áldozat haláláig.

A halált a keresztre feszítéskor – egyes kutatók véleménye szerint – nem a vérveszteség vagy más fizikai sérülés, hanem a fulladás idézte elő, mert a keresztre feszített helyzetben az áldozat csak nagy fájdalmak árán tudott levegőt venni. A test súlya a vállakon és a kinyújtott karokon függve egy idő után a belégzés állapotában merevítette meg a bordaközi izmokat, így akadályozva a passzív kilégzést. Ha a tüdő nem tudott megfelelően tágulni, a légzés felületessé válik. Ez a széndioxid eltávolítását is lassította, megnehezítette, bizonyára úgynevezett hiperkarbia lépett fel. Ezek a tényezők, a kimerültséggel, a dehidratációval (ecetes spongyával enyhítés: Mt 27, 48), a melegnek és napfénynek való kitettséggel együtt okozhatták az áldozat halálát.

A források szerint Jézussal végül egy a jobb bordák közé célzott lándzsaszúrás végzett, amely nemcsak a jobb tüdőt sértette meg, hanem a szívet is érinthette. Kegyeleti és tiszteleti okokból ennyit a szentírási orvosi szakirodalomban fellelhető főbb ismeretekből. Célszerű ennyit tudni, de ez nem érinti Jézus megváltói működését, sőt talán inkább megerősíti, hogy a Megváltó emberi mivoltában milyen kínokat szenvedett el – értünk. A kivételesen a sírba helyezése és diadalmas feltámadása pedig már a keresztény-keresztyén üdvtörténet központjában áll, a kereszténység legfőbb tanítása.

ESDÉ

Hasonló hírek

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Gyermekpornográf tartalmak miatt vettek őrizetbe egy ceglédi férfit

Ausztrál nyomozók jelzése alapján indult eljárás egy ceglédi férfi...

Biztonsági kamerák egyedi felhasználása

Gondoltál már arra, hogy a biztonsági kamerák nemcsak az...

Védelem és stílus: autófóliázás napjainkban

Az autód számodra sem csupán egy egyszerű közlekedési eszköz?...

Amikor a csend válik válasszá: mit tegyél, ha eltűnik a másik fél?

Biztosan veled is előfordult már, hogy az online ismerkedés...

Széchenyi út és a Jászberényi út találkozásánál bírságoltak a ceglédi rendőrök

2025. július 8-án közlekedésbiztonsági akció zajlott a város egyik...