Unghváry László halála után a cégbirodalom vezetését fia vette át. Mivel a törteli vasút megépítésére még az 1920-as évek elején sem látszott komoly esély, az apjához hasonló beállítottságú „vezér” gondolt egy merészet: csinál ő magának saját vasutat! Így az Unghváry László-féle Szőlő- és borgazdasági Rt. az 1923-as esztendő elején a M. kir Közlekedés- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz fordult egy lóvontatású iparvasút építésének ügyében. Miután a kérelem kedvező elbírálásban részesült, elkezdődhetett a munka előkészítése.
Az ifjabb Unghváry elsőként a tervezett vasúttal érintett földek tulajdonosaival egyezkedett. Április 9-én haszonbéri szerződést kötött a várossal, s hamarosan hasonló egyezség jött létre a M. kir. Államvasutakkal és Reininger József földbirtokossal is. Az egyháztól árendába vett föld esetében külön megállapodásra nem volt szükség, mivel a bérleti szerződés erre lehetőséget adott. Közben elkészültek a tervek, majd a közigazgatási engedélyeztetés után kiadott építési engedély birtokában nekiláthattak a tényleges munkálatoknak. Az engedély – többek között – az építéshez használt anyagok és a járművek hazai gyártótól történő beszerzésére és magyar illetőségű építőmunkások alkalmazására kötelezte az építtetőt.
E vasutat ugyan kizárólag a részvénytársaság saját szállítási céljaira tervezték, mégis végig kellett járni ugyanazt az engedélyeztetési procedúrát, mint bármely közforgalmú vaspálya esetében. Az eljárás záróakkordjaként november 20-án sor került az ún. műtanrendőri bejárásra, amikoris a Magyar királyi Vasúti és Hajózási főfelügyelőség, a Honvédelmi Minisztérium, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, annak közigazgatási bizottsága, az államrendőrség, Cegléd város tanácsa, valamint a MÁV magas rangú illetékesei alkotta testület volt hivatott eldönteni, hogy a létesítmény a terveknek megfelelően, üzembiztosan épült-e meg. A bizottság megállapította, hogy a kivitelezés több ponton eltért a tervektől, ám mivel komoly hiányosság nem merült fel, kiadta az üzemengedélyt, mely az egyházi földre kötött szerződés időtartamára, de legfeljebb ötven évre szólt. A forgalom szervezésére és ellátására a hatóság központilag elkészített, szabványos regulával is ellátta a bedei telephelyet. A vasútüzem vezetője Füredi József lett.
Az iparvasút a hazánkban szabványosnak számító 760 mm-es nyomtávval épült meg, a könnyű, feltehetően 7 kg/folyóméter súlyú síneket a keményre döngölt földön elterített kavicságyba helyezett talpfákra szegezték. A hamarosan növekedésnek indult füvet nem irtották, így a növényzet is segítette a pálya rögzítését. Állomás nem épült, de még kitérő sem, a sínpárt mindkét végén földkúpok zárták le. A sínpár négy ponton keresztezett közutat. A vonalon mindössze egy helyen létesült műtárgy: a törteli országút átszelésénél az út két szélén húzódó árkok vonalában egy-egy 30 cm-es betoncsővel biztosították a vasúti pálya alatt a víz szabad átfolyását.
Akkoriban a vezsenyi révhez vezető évszázados út (a mai Törteli út), valamint a szegedi és szolnoki fővasutak határolta területen hatalmas sertéstelep működött. Az ipartelep kiszolgálására a szegedi vonalból nagyjából a mai Szolnoki úti sorompó környékén rakodóvágány ágazott ki, az ún. szállás-vágány. Unghváryék iparvasútjának kiindulópontját e vágány mellett képezték ki, az áruk átrakodása a MÁV által rendelkezésre bocsátott teherkocsikba ugyanitt történt meg. Az iparvasút kezdetben mintegy ötven métert a szállás-vágánnyal párhuzamosan haladt, majd nagy ívben balra fordulva előbb a város földjén, majd kis szakaszon a Reininger-birtokon húzódott. Egy rövid elleníves vonalrész után ismét városi területre ért, s az akkor még nem kövezett vezsenyi törvényhatósági út szélén húzódott kb. hétszáz méter hosszban, majd jobbra fordulva keresztezte azt. A pálya száz méteren az országútra merőlegesen folytatódott, ezután egy derékszögű balkanyar következett, s egy nagyjából háromszáz méteres egyenes szakasz után az országút közelében jobbra fordulva beérkezett a gazdaság udvarára, ahol véget ért.
Unghváryék folyamatosan vasútjuk továbbfejlesztésén munkálkodtak, melyen az 1924-es esztendő elején máris változtatásokat eszközöltek. Ceglédi szállásoknál a sínpárt megtoldották mintegy 50 méterrel és felhúztak egy mérlegbódét is. A birtok előtti kacskaringós vonalrészt „kiegyenesítették”, a már majdnem végig a Törteli út mentén húzódó pálya így kedvezőbb lejtviszonyokat is kapott. A telep területén lévő szakasz sem úszta meg: a sínpárt 300 méterrel megtoldották, így a vonal teljes hossza közel 2 kilométer lett. Az átépítések, valamint a motoros üzem bevezetésének engedélyeztetése céljából május 9-én ismét a fentebb részletezett összetételű bizottság gyülekezett az rt. telephelyén. A vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, minek folyamán az Unghváry rt. motoros járművével bejárták a pályát, így annak műtanrendőri vizsgája is megtörtént.
Nem tudjuk, milyen szállítóeszközöket alkalmaztak az iparvasúton és azt sem, hogy mennyit: a gazdaság valószínűleg három-négy darab 2 tengelyes, rugózatlan, az igényeknek megfelelően le-, illetve fölszerelhető, nyitható oldalfalú lóréval rendelkezett. Arról sincs információnk, pontosan mi lehetett az a bizonyos motoros jármű.
1926-ban a ceglédi városatyák végre elhatározták a Vezsenybe vezető gazdasági vasút megépítését, és mivel annak nyomvonala egybeesett az iparvasúttal, a város 1926. október 31-i hatállyal felbontotta az Unghváry-gazdasággal kötött haszonbéri szerződést. Ezután a megállapodás értelmében az rt. felszedte a vágányt. Nem sokkal később a gazdasági vasúti társaság engedélyt kért egy sínen való közlekedésre átalakított teher-automobil használatára. Nem hiszem, hogy túl merész a feltételezés, miszerint ez megegyezik Unghváryék motoros járművével. A gazdasági vasút a bedei telepre iparvágányt épített, melyen az első szállításokat ez a jármű bonyolította le.
A városi közgyűlés az iparvasúttal utolsó ízben 1927. január 17.-iki rendes ülésén foglalkozott. Ekkor hozták meg azt a határozatot, amely szerint a gazdaság által már jogalap nélkül befizetett bérleti díjat a városi pénztár az rt. egyéb tartozásainak kiegyenlítésére beszámítja. Ezzel az Unghváry-féle vállalkozás keskenynyomtávú iparvasútjának ígéretes, ám meglehetősen rövidre szabott pályafutása véglegesen befejeződött.
(Forrás: a MÁV Központi Irattár vonatkozó ügyiratai)
