A Városalapítók napján, május 8-án az Eötvös téren és a Városházán ünnepelték a 653 éves Ceglédet. A Városalapítók szobránál Takáts László polgármester ünnepi beszédében kiemelte, az emlékmű alakjai a történelmi múlt felidézése mellett az egyházi, a világi és a népi értékek összefogásának fontosságát jelentsék a jövőben is a ceglédiek számára.
– Születésnapon általában az ünnepeltet elhalmozzák ajándékokkal, jókívánságokkal, szeretettel. A mi ünnepeltünk szerény, visszahúzódó, önzetlen, kedves teremtés. A 653 éves Cegléd nem vár ajándékot, de megajándékozza polgárait már évszázadok óta minden nap bájával, barátságával, élhetőségével – kezdte ünnepi köszöntőjét Takáts László.
– Városunk csöndes, visszahúzódó, de amikor szól, akkor szavai sorsfordítóként hatnak Magyarország történelmére: volt már Dózsa György parasztseregének központja, a Rákóczi-féle szabadságharc kiemelt helyszíne, majd lett Kossuth városa, 1849-ben volt a magyar kormány székhelye, míg a második világháború után a földosztással elégedetlenek `Földet vissza nem adunk!` tiltakozó megmozdulásának bölcsője.
Cegléden ejtettek sebet eszmék. Üldözték zsidó származású polgárait, érte bombatámadás, megtorolták ’56-os forradalmárainak hőstetteit, nem kímélte a kuláküldözés, de a város mindig képes volt a megújulásra, a mosolyra.
Nem egy erős legény a mi Ceglédünk, nincsenek nagy hegyei, de az Aranyhegy lankáin remek szőlő terem. Nincsenek természetes tavai, de öt tóból fogják polgárai rendszeresen a halakat. Nincs még autópályája, de az Öregszőlő alatt húzódik az ország egyik legnagyobb forgalmat bonyolító közútja. Ceglédnek nincs folyója, de a Gerje pataknak van gazdag élővilággal ártere, sétára hívó partja.
Cegléd sokak szülőföldje, de a városnak nem mindig volt elég ereje, hogy mindenkit itt tartson, mindent megtartson. Akik elkerültek innen, mindig jó szívvel gondolnak a városra, és büszkén hirdetik: ceglédi vagyok! Ceglédi, aki szerette a Gubody-kert vigadóját is, a régi uszodát a kádfürdővel, a várost kettészelő csemői kisvasutat a borkombináttal, a Szabadság teret az Ikaruszokkal, a pezsgő katonaéletet a távolról érkező bakákkal, a Rákóczi utat a villasorával, a „macskakövön zötyögő” Pesti utat … és persze a piacot, amelynek hangulatos emlékképei mindig pörögni kezdenek, amint ide, az Eötvös térre megérkezünk.
Ezek a képeink a távoli és közelmúltból, a jelenből, de a városnak világos jövőképe is van. Olyan jövőképe amely, a múlt értékeire építve fejleszti Ceglédet. Ezért itt, a Városalapítók szobránál azt kívánom, hogy e három alak a történelmi múlt felidézése mellett az egyházi, a világi és a népi értékek összefogásának fontosságát jelentse nekünk a jövőben is.
A folyamatosan változó Cegléd születésnapján a város vezetőjeként úgy hiszem, hogy a jövőnk is emlékezetessé válik. Biztos vagyok benne, hogy a most zajló ipari, gazdasági, infrastrukturális és sportfejlesztések növelni tudják Cegléd vonzerejét, megtartóképességét – mondta a polgármester.
Rimóczi Gábor réz- és bronzkori időkre is visszanyúló ünnepi beszédében számvetést, visszaemlékezést osztott meg az ünneplőkkel. Városunk történelmét végigkövetve kiemelte, hogy a 19-20. század fordulóján a fejlődésnek köszönhetően már korszerű mezővárosként emlegetik Ceglédet, s ezért főként Gubody Ferenc polgármesteré az érdem. – A legújabb kori történelem pusztító viharai sajnos városunkat sem kímélték. 1944-ben bombatámadások rombolását kellett elviselni, 1956-ban pedig Cegléd utcáin is a fenyegető szovjet tankok megjelenése törte le a forradalmár fiatalok és polgárok lelkesedését.
Azóta azonban folyamatosan épül és szépül Cegléd. Erősen él az itt lakókban a haladásvágy. A város neve — hagyományaink megtartásának, ápolásának köszönhetően — összefonódott a hazaszeretettel, az elnyomás elleni küzdelemmel, a sokszor ismétlődő újjáépítéssel – mondta a Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatója, majd így folytatta: – A város mai arculatát a szépen felújított épületek, a történelmi múltat őrző emlékhelyek és a fejlődést tükröző változások együttesen határozzák meg. Mindezekért pedig hálásnak kell lennünk elődeinknek, a városalapítóknak, akik bármikor készek voltak e földért megküzdeni, hogy utódaiknak továbbadhassák azt. Emléküket, tiszteletüket mi is továbbörökítjük gyermekeinknek, unokáinknak, hogy Cegléd még évszázadok múlva is az Alföld gyöngyszeme lehessen.
Az ünnepi beszédeket követően a Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola diákjainak műsorát hallhatták az ünneplők, majd megkoszorúzták a Városalapítók szobrát.
Az ünnepség a Városháza udvarán lévő Pantheon emléktábláinak koszorúzásával és a Pókbangó szobor átadásával folytatódott, majd a 30 éves Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület ünnepi gyűlésével ért véget.
Szokolai Attila
(Fotó: Kisfaludi István)
