„1364-re tesszük a város alapításának évét. Cegléd abban az évben, május nyolcadikán kapta meg első kiváltságát: a vámmentességet I. Lajos királytól. Ezt megünnepelni gyűltünk össze ezen a napon, ma, 651 évvel később. A ceglédiek mindig hálásak voltak ennek a földnek, és készek voltak megküzdeni érte. Nincs olyan fejezete a magyarok történetének, amelyből kimaradt volna a helyiek áldozatvállalása. Szabadságharcok és háborúk frontjain maradtak ott őseink százai, ezrei. A veszteség pótolhatatlan, mint ahogy az irántuk érzett tiszteletünk is múlhatatlan. Emléküket alapításunk ünnepén is fejet hajtva kell megidéznünk.” – fogalmazott Takáts László, aki hozzátette: úgy véli, hogy minden ma élő ceglédinek kötelessége otthonként őrizni ezt a nekünk teremtett területet, ahol városunk fekszik.
Bögös István történelmi visszatekintésében elmondta: egy év eltelt és Cegléd nem csak öregebb lett, de gazdagabb is. „Sokszor eljátszom a gondolattal, hogy ahol éppen járok, vajon milyen lehetett a honfoglalás idejében, milyen lenne, ha felébrednének az akkoriak, az ősök? Hát büszkék lennének az 1364-es népek! Látnának egy várost, amelyik méltán mondhatja, hogy iskolaváros. Ahol az iskolák ilyen számban, ilyen minőséggel virulnak, nos, ott a jövő városáról beszélhetünk. Az a város előre tekint, erős, mert tervez.” – kezdte a Várkonyi István Általános Iskola igazgatója, aki városunk történelmi múltját tárta a hallgatóság elé. Mint Mondta: 651 évvel ezelőtt – azóta pedig többször – Cegléd is kivette a részét az államalapítás, és a város, a nemzet megőrzésének embert próbáló, áldozatokat követelő feladatából.
„Az első ismert népek Cegléd földjén a szkíták és a szarmaták voltak. Államot azonban a honfoglaló magyarok alapítottak itt. 1358-ban Nagy Lajos király egyik oklevelében már nevesítik Ceglédet. Városunk akkor került a király Nagy Lajos édesanyja, Erzsébet tulajdonába. Ő az, aki 1368-ban az óbudai klarissza apácáknak adományozta a települést. A mezővárosi jogokat kitartó, becsületes munkával szerezték meg a ceglédi emberek, átvészelve a történelem megannyi pusztító viharát, hasonlóan más magyar településekhez: a tatárjárást, törökdúlást, a tűzvészt, a vallási felekezetek csatáit, az első világháborút, a Tanácsköztársaságot, a második világégés bombázásait.” – fogalmazott Bögös István – „Ha tehát Cegléd 651 éves útjának véres és fényes mérföldköveit vizsgáljuk, valójában azt vizsgáljuk tűnődve: mit hoz a holnap? Lesznek e újabb fényes esztendők, évtizedek és évszázadok itt pest megye délkeleti szegletén, az Alföld Kapujában. Nekünk, Ceglédieknek, azon belül a ceglédi Várkonyi István Általános Iskolának méltónak kell lennünk a dicső 651 éves múlt örökségére. Nem olvasnunk kell a történelmet – hanem sokszor csinálnunk. Büszkén, tervezve, hittel.”
A visszaemlékezést követően megkoszorúzták az Eötvös téren található Városalapítók szobrát, majd az ünnepség a Városháza udvarán található Pantheonban folytatódott, ahol idén Márkus János építészmérnök, a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület egykori alapítója tiszteletére avattak emléktáblát. Emléktábla avató beszédet Kocsis István, az egyesület elnöke mondott. „Ez a mai nap egyesületünk és a város közös ünnepe. Egy olyan alkotó tevékeny embernek állít a város emléket, aki ceglédibb volt a ceglédieknél.” – fogalmazott Kocsis István, aki Márkus János életét ismertette a jelenlevőkkel.
Márkus János 1931-ben, Budapesten született. Adott volt, hogy gépészmérnöknek tanuljon, hiszen a család férfi tagjai ilyen végzettséget szereztek. Gépészmérnöknek jelentkezik, de végül építészmérnökként végzett. Később kiderült a titok: jelentkezési lapját a középiskola igazgatója módosította, látva jó készségét és vonzódását az épületekhez. Az egyetem elvégzése után a Ceglédi Városi Tanács műszaki osztályán kezdett dolgozni. Idővel, lelkiismeretes és átlagon felüli munkája elismeréseként az osztály vezetője lett. Vezetői tevékenysége mellett párhuzamosan tervezői, kivitelezői és beruházási munkálatokat is végzett. Később Albertirsán majd újból Cegléden dolgozott: 1991-ben főmérnökként ment nyugdíjba. Márkus János egyik alapítója a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesületnek, amelynek 1987 és 2006 között elnöke, majd 2013-ban bekövetkezett haláláig tiszteletbeli elnöke volt. Miután Ceglédre került, állandóan foglalkozott a helyi, építészeti örökségek védelmével. Érdemei sorában meg kell említeni: felmérette Ceglédet és napjainkan 80 házon elhelyezett tábla hirdeti: védett épület. Sokat dolgozott és érvelt a Kossuth-erkély méltó felállítása érdekében is. Sok minden fűződik a nevéhez, vezetése alatt az egyesület számos eredményt elért. Jó példaként néhány dolog: 1997-ben a létrehozott Pantheon, a Bedei ütközet és a II. világháború áldozatainak emlékműve, vezetése alatt azt egyesület pedig megkapta a Kós Károly-díjat is. 1994 és 2006 között önkormányzati képviselő, a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke. Munkásságáért 1997-ben megkapta a Podmaniczky-díjat. A Műemlékvédelemért Emlékplakettet 1998-ban és a Budapesti Műszaki Egyetem szenátusától 80 évesen az aranydiplomát. Az emléktábla avatásán jelen volt özvegy Márkus Jánosné is.
(Fotó: Kisfaludi István)
